Michael és a Nation of Islam

2010. június 23. szerda, 18:24

Miután 2002. Július 6-án Michael Jackson rasszizmussal vádolta meg a Sony Music Entertainment vezetőjét, Tommy Mottolát, a Nation Of Islam az alábbi cikket írta egy újságba:


Michael Jackson rasszizmussal vádolja a zeneipart
(Lamont Muhammad írása a Nation Of Islamtól)

Harlem, NY - Michael Jackson, a Pop Királya, kikelt magából Al Sharpton National Action Network (NAN) központjában Július 6-án, amikor a Sonyt és a zeneipart megvádolta azzal, hogy konspirálnak a művészek ellen, kihasználva őket, különösen a fekete művészeket. Elmondta, hogy célja a fentebb leírt történelmi háttérrel rendelkező probléma megoldása.

Miután a nagy előadók, mint Sammy Davis, James Brown, Fred Astaire és mások, idősebbek lettek és már nem a slágerlisták ördögei, 'turnézni kényszerülnek'- mondta Mr. Jackson. Megtörtek, áldozataik azoknak a zeneipari alkalmazottaknak, akik kihasználták őket, állította... 'Itt az idő, hogy megállítsuk ezt'- mondta.

Korábban önmagát a zeneipar milliárdosának mutató Mr. Jackson az elmúlt évek híradásai alapján jelentősen rontott anyagi helyzetén, az évek során kihívások sorával kellett szembe néznie, most például a Sonyval, vagy régi német promoterével.

A National Action Networknél Mr. Jackson, aki többé nem tartozik a Sonyhoz, úgy írta le Tommy Mottolát, a Sony lemezcégének vezetőjét, mint 'rasszista és nagyon, nagyon, nagyon ördögi személyt'. Az ok Jackson legutolsó lemezének, az Invinciblenek Sony promóciója volt. Az album világszerte az első helyen nyitott, de nem fogyott annyira, mint a korábbi albumai. A Sony azt állítja, hogy 25 millió dollárt költött a promócióra, most Mr. Jacksonnal akarja megfizettetni a különbséget.

Al Sharpton és a Grammy díjad James Mtume támogatták Mr. Jacksont a vádakban. Kiegészítve azzal, hogy a művészeknek nem csak meg kell fizetniük a lemezcégnek a promóció és a videók költségét, de még abba sem szólhatnak bele, hogy hogyan legyen a pénz elköltve, s mely cégek osztozzanak a pénzükkel...

Mr. Mtume és Mr. Jackson az első nagy művészek, akik nyílvánosan kiállnak a Sharpton és Johnnie Cochran által indított kezdeményezés mellett, megvédeni a művészek jogait. Arra szólítják fel a művészeket, hogy jelenjenek meg egy ilyen nyílvános beszélgetésen a NAN központjában és alkossanak terveket, valamint tekintsék át, hogy a cégek hogyan kezelik a tehetségüket a szórakoztatóiparban.

Az esemény után, amelyen helyben választottak képviselőket, s a tisztelgők rohamozták meg az épületet, akiket a rendőri barikád tartott távol Mr. Jacksontól..."

Michael és a Nation of Islam

2010. június 23. szerda, 18:24

Miután 2002. Július 6-án Michael Jackson rasszizmussal vádolta meg a Sony Music Entertainment vezetőjét, Tommy Mottolát, a Nation Of Islam az alábbi cikket írta egy újságba:


Michael Jackson rasszizmussal vádolja a zeneipart
(Lamont Muhammad írása a Nation Of Islamtól)

Harlem, NY - Michael Jackson, a Pop Királya, kikelt magából Al Sharpton National Action Network (NAN) központjában Július 6-án, amikor a Sonyt és a zeneipart megvádolta azzal, hogy konspirálnak a művészek ellen, kihasználva őket, különösen a fekete művészeket. Elmondta, hogy célja a fentebb leírt történelmi háttérrel rendelkező probléma megoldása.

Miután a nagy előadók, mint Sammy Davis, James Brown, Fred Astaire és mások, idősebbek lettek és már nem a slágerlisták ördögei, 'turnézni kényszerülnek'- mondta Mr. Jackson. Megtörtek, áldozataik azoknak a zeneipari alkalmazottaknak, akik kihasználták őket, állította... 'Itt az idő, hogy megállítsuk ezt'- mondta.

Korábban önmagát a zeneipar milliárdosának mutató Mr. Jackson az elmúlt évek híradásai alapján jelentősen rontott anyagi helyzetén, az évek során kihívások sorával kellett szembe néznie, most például a Sonyval, vagy régi német promoterével.

A National Action Networknél Mr. Jackson, aki többé nem tartozik a Sonyhoz, úgy írta le Tommy Mottolát, a Sony lemezcégének vezetőjét, mint 'rasszista és nagyon, nagyon, nagyon ördögi személyt'. Az ok Jackson legutolsó lemezének, az Invinciblenek Sony promóciója volt. Az album világszerte az első helyen nyitott, de nem fogyott annyira, mint a korábbi albumai. A Sony azt állítja, hogy 25 millió dollárt költött a promócióra, most Mr. Jacksonnal akarja megfizettetni a különbséget.

Al Sharpton és a Grammy díjad James Mtume támogatták Mr. Jacksont a vádakban. Kiegészítve azzal, hogy a művészeknek nem csak meg kell fizetniük a lemezcégnek a promóció és a videók költségét, de még abba sem szólhatnak bele, hogy hogyan legyen a pénz elköltve, s mely cégek osztozzanak a pénzükkel...

Mr. Mtume és Mr. Jackson az első nagy művészek, akik nyílvánosan kiállnak a Sharpton és Johnnie Cochran által indított kezdeményezés mellett, megvédeni a művészek jogait. Arra szólítják fel a művészeket, hogy jelenjenek meg egy ilyen nyílvános beszélgetésen a NAN központjában és alkossanak terveket, valamint tekintsék át, hogy a cégek hogyan kezelik a tehetségüket a szórakoztatóiparban.

Az esemény után, amelyen helyben választottak képviselőket, s a tisztelgők rohamozták meg az épületet, akiket a rendőri barikád tartott távol Mr. Jacksontól..."

Michael és az elnökök

2010. június 23. szerda, 18:18

Még Michael Jackson, minden idők legnagyobb szórakoztatója sem kerülhette el a politikát. Művészetét mindig utánozhatatlan tehetségével alakította, a háttérben azonban ilyen, vagy olyan módon a politika is jelen volt.
Michael amellett, hogy az elmúlt negyed évszázad legnagyobb alakjaival került közeli barátságba, mindig vigyázott arra, hogy jó kapcsolatokat ápoljon a világ vezető hatalma, az Egyesült Államok elnökével.


70-es évek

Michael és testvérei 1972-ben és 1979-ben is kongresszusi kitüntetést kaptak, amelyet a fiatalságra gyakorolt pozitív hatásuk miatt vehettek át. Egyesek szerint azonban sokkal inkább azért kaptak állami elismerést, mert frenetikus sikereik csúcsán is elzárkóztak a szélsőséges fekete mozgalmaktól, s mindenkit nyugalomra intettek környezetükben. Sajtótájékoztatóik alkalmával például kínosan ügyeltek arra, hogy még csak véletlenül se használjanak lázadónak tűnő kifejezéseket.

A "Reagen incidens"

Ronald Reagen, az Egyesült Államok egykori elnöke egy korábbi TV műsorban úgy emlékezett vissza Michael Jackson 1984-es látogatására a Fehér Házban, mint kormányzásának egyik legkülönösebb és legdöbbenetesebb napjára.

1984-ben Reagen, mint Michael nagy Rajongója, úgy döntött meghívja a Fehér Házba az akkor még alig 26 éves énekest, apropóként pedig különleges díjjal tünteti majd ki. Valójában a kormányzatnak akkor már évek óta az volt a célja, hogy csillapítsa a feketék és fehérek között kialakult ellentéteket az országban. Ehhez a feladathoz Michael személye tökéletes volt, hiszen egyedüliként a szórakoztatóiparban mind a feketék, mind a fehérek között fantasztikus sikereket ért el. S persze Reagen imázsának sem jött rosszul az, hogy a popsztárhoz "dörgölőzhetett" néhány fénykép erejéig.

Csakhogy nem ment minden olyan könnyen. Amikor Michael megérkezett a Fehér Házba, s kiderült, hogy soha nem látott újságírói tömeg vette körül az épületet, illetve bent is egy csomó ember várja a sztárt, Michael pánikba esett, s félredobva minden illemszabályt azonnal berohant az ovális iroda melletti WC-be, ahonnan csak Nancy Reagennek sikerült "kiimátkoznia".
Kompromisszumot kötöttek, s a Michaelre várók közül kitessékelték a felnőtteket a szabad ég alá. Jackson gyorsan üdvözölte a gyerekeket, majd Nancy és Ronald Reagen társaságában rövid sajtótájékoztatót tartottak a Fehér Ház előtt. Mindenki megdöbbenésére Michael mindössze egy-két szót motyogott a mikrofonba, majd rendkívül gyorsan távozott is.

Bill, a jóbarát

Az elnökök közül minden bizonnyal Bill Clintonhoz fűzte a legjobb viszony Michaelt. Barátjaként tartotta számon a népszerü államférfit, akivel szívesen találkozott a hivatalos eseményeken kívül is, s akiért kétszer is hajlandó volt megtenni azt, amit másért talán soha: kampányolt érte.

Jackson 1992-ben és 1996-ban vett részt Bill Clinton kampányában, mindkét alkalommal ő számított a legnagyobb attrakciónak. Egyik alkalommal együtt énekelt a színpadon Bill és Chelsea Clintonnal, illetve a First Ladyvel.

Később közös érdekeltségük volt több alapítványban is, egy 2000-es bálon szabályosan üzengettek egymásnak beszédeikben.

Elnökök, de másak...

Michael jó kapcsolatot tartott fenn az idősebbik Bushhal is, aki 1989-ben hasonló céllal hívta a Pop Királyát a Fehér Házba, mint elődje, ez alkalommal Michael kapta az Évtized előadója kitüntető címet.

Az ifjabbik Bushhal állítólag 2001. októberben találkozott a legnagyobb titokban, amikor is az áldását adta arra, hogy az elkészült What More Can I Give című jótékonysági dala lehessen a tragédiák hivatalos himnusza.

Carter elnökkel szintén jó kapcsolatot tudhat magáénak évek óta. Közösen hajtottak végre több jótékonysági akciót, többek között Magyarországon is.

A felsorolás azonban korántsem teljes, már ami a befolyásos vezető barátokat illeti. Michael koncerteit élvezettel hallgatta a Pápától kezdve az Anyakirálynőig mindenki. Utóbbiak magánbeszélgetésre is meghívták őt. Diana hercegnő halála napjáig hívogatta telefonon Michaelt, Nelson Mandelával és Albert herceggel pedig meghittnek mondható kapcsolatot tudhat magáének.

Oldal: cikkek interjúk
michael jackson fan club - © 2008 - 2024 - rebcsimichael.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat